A szériát a Skynet belső részén állították elő. Egy hatalmas, jól őrzött szobában a mimetikus hiperötvözetet egy, a plafonig érő gép sajtolta össze. A falakon csövek futottak végig, ezeken keresztül az ötvözet a szoba közepén elhelyezkedő két, egyenként 20 tonnás tányér közé került. A lemezeket hidraulika segítségével nyomták össze, így nyerte el végleges formáját. Az ötvözet megszilárdult és felvette a normális, molekuláris struktúráját.

Eredetileg, az elméletek szerint, a T-1000 gyártásánál nanotechnológiát is felhasználtak, ez teszi lehetővé a fizikai megjelenés változtathatóságát. Ez azt is jelenti, hogy a T-1000 nem csupán egy gép, hanem több millió mikroszkopikus gép összekapcsolódása egy alprogrammá.

Az Ellenállás azonban másképp vélekedett. Kiderült, hogy a T-1000 gyártásánál a Skynet egy teljesen új technológiát alkalmazott. A T-1000 minden egyes molekulája egy primitív, kicsinyített változata egy normál gépnek, s mindegyük úgy van programozva, hogy összességében legyenek a T-1000 részei, mindegyikük szükséges a teljes T-1000-hez (vagyis mindegyik molekula képes ellátni minden feladatot!).