'Mer ugye anno a könnyebb szerelhetőség, és a súly miatt gondoltak egyet és más elgondolásból terveztek egy féket. Nem a patkó meg a görgős ék lett a jó megoldás hanem a két fékpillangó. Bár a görgős ék már közel járt. Tehát lett két fékpillangó, aminél úgy gondolták, hogyha minél jobban oldalról húzzák közép felé, akkor jobban fog fogni. Néha annyira kilógott, hogy hátul már tekerésnél is a lábba ért, ezek mostanában kb. 20 éves mtb-ken és iszonyatalsó kategóriás teccsóbikeon (acéllemezből) néha még látható. Aztán rájöttek, hogy ez sem túl jó megoldás, mert az ehhez használt hosszú bovden még mindig sok energiát vesz el a fékerőből, no meg ennek a lapos szögnek sincs túl jó hatásfoka, ezért elkezdték izmosítani a féktesteket. A kilógás egyre kijjebb került, Pillangók kezdtek egyre jobban felfelé nyúlni, egészen addig, míg az Onza elő nem állt a szinte teljesen függőleges rúd alakú féktestjével.
Persze időközben már mások is rájöttek ennek az előnyére, néhányan még kovácsolt (akár Xt) hajtókart is képesek voltak szétesztergálni, hogy még hosszabb/magasabb féktestet gyártsanak maguknak, megjelent a Spider, a Matrix, és a Tacoma (lehet, hogy nem pontos a nevük, rég volt) akik kijöttek az irgalmatlan hosszú pillangós, nem középhúzós fékükkel. ezek ugyan a sima cantileverhez képest jobban fogtak, de iszonyatosan rugalmas lett a fék, amit persze sokszor még tetéztek azzal is, hogy a súly miatt hálós szerkezetet farigcsáltak belőle.
Aztán gondolt egyet a Naagy Shimano, és mivel látott benne fantáziát lenyúlta az ötletet. Igaza volt, mint ahogy abban is hogy csak ki kell küszöbölnie a rendszer gyermekbetegségeit -ugye a- rugalmasságot. Nekik már eleve létezett egy ServoWave nevezetű cuccuk (amit persze szintén nyúltak, de ez nem ide tartozik és nem is baj hogy lenyúlták ;) ). Szóval ezt a szervót, -ami eleve kissé rugalmassá tette a rendszert- kicsit módosították, így az addigi célt miszerint; keveset, majd egyre több bovdent húzzon a kar valójában megfordították, így először húzott többet, majd egyre kevesebbet. Ezzel kompenzálták a hosszú fékpillangó rugalmasságát. A user, érzésre egy betonkemény féket kapott.
Persze helyből nagyot akartak dobbantani, ezért előjöttek a párhuzamosító mechanikával, ami király dolog, amíg picit meg nem kopnak a forgáspontok. Onnantól megint takony leszen sajna. De azonnal jöttek a többiek, pl az Avid az Arch-rivallal ami a párhuzamosító cucc forgáspontjait csapágyazta, lötyögés-mentessé és betonkemény fékké javítva azt. Mások pedig hagyták a fenébe a párhuzamosítást csak csináltak V-féket.
Ugyanezek a mások rájöttek, hogy a szervó is megspórolható, hogyha a fékkar és a bovden csatlakozását máshová rakják, az áttétel pedig pont megfelelő lesz. Néhány fékkarnál még ma is van egy "C" és egy "V" jel pont emiatt.
De országúton és cyclocrosszban valahogy nem mentek el ebbe az irányba, ott maradt a hagyományos áttételű kar. Utóbbiban mai napig legtöbben cantilevert használnak pont emiatt.
No ezért merült fel bennem a kérdés, hogy a halálba működik a "minivé" sima karral?
(És persze hány éves a buszsofőr? :) )
Majd egyszer képeket is rakok ide.
Úgysem nézi senki (remélem :D )
